Városi farm

A februári kertészkedést a lelkem mélyén egyfajta bónusznak tekintem, aminek mindenféle kötelezettség nélkül, felhőtlenül lehet örülni, mert vagy bejön vagy nem. Összehasonlítva példának okáért a májusival, amikor ez ember lányát már egyfajta belső kényszer űzi, hogy gyerünk-gyerünk ültessünk, kapáljunk, gazoljunk, öntözzünk,  mert nyakunkon a kertszezon. Szóval a februári nálam rendszerint úgy indul, hogy csak kinézek… Tovább »

Ha valaki azt gondolja, hogy a téli pufi dzseki és a kertészkedés nem passzolnak egymáshoz, nos bizton állítom, hogy téved. A február végi enyhület kimondottan alkalmas arra, hogy először ebben a bizonyosban, nyakig felöltözve, majd esetleg később óvatosan kibújva belőle, hozzákezdjünk a kertészkedéshez. Én egy könnyű kis komposzt átrakással nyitottam az idényt, mondhatni, mára már… Tovább »

A “tiszta udvar rendes ház” típusú kertész egész ősszel lázasan gereblyézik, éget sőt újabban már falevélporszívózik is (szép, napsütötte vasárnapon lehetőleg már reggel 8-tól, ilyen módon is megpróbálva lelkiismeret furdalást ébreszteni a szomszéd-társadalom sokáig alvó tagjaiban) . Mintha a lehullott falevelek ellenséges taposóaknaként hirtelen ellepték volna a kertet, ezért aztán azonnal mentesíteni kellene az egész… Tovább »

A komposzt tényleg a legcsodálatosabb dolgok egyike azoknak, amik csak a kertünkben megteremhetnek. Bár elég nagy tévedés azt hinni, hogy csak úgy magától terem, valójában mint a legtöbb dologgal elég sok macera van vele. Főleg amíg az ember a saját bőrén-kárán megtanulja, hogy mit érdemes és mit nem. Nem érdemes például eltüntetni kívánt nagy darab… Tovább »