Városi farm

A komposzt tényleg a legcsodálatosabb dolgok egyike azoknak, amik csak a kertünkben megteremhetnek. Bár elég nagy tévedés azt hinni, hogy csak úgy magától terem, valójában mint a legtöbb dologgal elég sok macera van vele. Főleg amíg az ember a saját bőrén-kárán megtanulja, hogy mit érdemes és mit nem. Nem érdemes például eltüntetni kívánt nagy darab… Tovább »

Ha még nem is mondhatom, hogy az életem nagyobb részében, de szerencsére eléggé régóta igaz, hogy egy vagy néha több kutyus tartozott a családunkhoz. Időben és névszerint még Komlón a szülői házban (anyukám szívós 17 éves ellenállását felőrölve), az én életem 18. évében érkezett Alizka, az aranyszínű cocker spániel, egy remek kis kutya, aki egyesítette… Tovább »

Az idén ősszel két (fél) maratonon is indulok és csak az egyik szól a futásról, a másik  kerti maraton, ahol versenyben  vagyok az időjárással és a saját egyre nagyobb szabású terveimmel. A futásban az az érdekes, hogy amióta futok azóta megváltozott a viszonyom az évszakokhoz. Kétféle van: a futóidő és a túl meleg. A futóidő… Tovább »