1.0Városi farmhttps://varosifarm.cafeblog.huHorsolyahttps://varosifarm.cafeblog.hu/author/horsolya/<p class="post-title entry-title" style="text-align: justify">Gondolom nem árulok el nagy titkot senkinek, ha azt mondom, hogy a viharban a legjobban a szelet utálom és mivel mást nem tehetek, figyelve az előjelzéseket visszaszámolok, hogy még hány napot kell kibírni, amíg lecsillapodik. Meg persze izgulok, hogy ezúttal mit is tesz majd tönkre.</p> <p class="post-body entry-content" style="text-align: justify">Mostanra már (három nap és két fél) túl vagyunk az idei eddigi legnagyobbon, magyarázzuk az okát a globális felmelegedéssel vagy a fagyos szentekkel, így tegnap reggel végre kimerészkedtem a kertbe, hogy körülnézzek.<br />Amikor ültettem (12 éve) még nagy rajongója voltam a szivarfa hatalmas, szív alakú, zöld leveleinek, de miután minden évben menetrend szerint a zsenge levelek megjelenése után szétszaggatja őket az aktuális vihar és attól kezdve egész nyáron az ember a széttépett, lisztharmattal fertőzött leveleket nézegeti, plussz a szétszóródott száraz szivarokat szedegeti fel a földről, a lelkesedésem jócskán megcsappant, persze nem a fa hibájából.</p> <p class="post-body entry-content" style="text-align: justify"><img class="imgnotext alignleft" src="https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_3761.jpg" alt="IMG_3761.jpg" width="221" height="295" /> A legnagyobb természeti csapás ezúttal a tyúkólat sújtotta egy leszakadt ág  formájában, ami a tetejét tette tönkre, de szerencsére a tyúkokban semmiféle kárt  nem okozott:). A második számú nem túl szerencsés ötletem a fafajta választás terén,  a keskenylevelű ezüstfa vagy más néven olajfűz ültetése volt.</p> <p style="text-align: justify"> Ez a fa gyorsan nő, ami nagyon vonzó tulajdonsága egy teljesen kopár területen,  emellett nagyon szeretem az illatát is, de sajnos egyáltalán nem viharálló és a nagy  szél rendszeresen letördel belőle egy-egy nagyobb darabot. Éppen a tyúkól felett.  Favágás (iszonyú tüskés), darabolás, levágott ágak eltűntetése, fel is került rögtön a  kárlista élére.</p> <div> </div> <div> </div> <div>Lesz  ami lesz, jöjjön a konyhakert. Ahogy sejtettem, a frissen kiültetett palánták sem szerették a nagy szelet, leveleik fonnyadtan lógnak és soknak a vékonyka szára is eltörött.</div> <div><img class="imgnotext alignleft" src="https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_3760.jpg" alt="IMG_3760.jpg" width="222" height="296" /></div> <p id="post-body-3369823044864045689" class="post-body entry-content" style="text-align: justify"> Persze nagyon nehéz megállni, mikor február óta ragyogó tavaszias az idő, hogy az  ember lánya ne ültesse ki a palántákat áprilisban, az erősebb idegzetű mondjuk  május elején és ne érezze úgy, hogy már el is késett mindezzel, hogy aztán május  közepén menetrendszerűen lesújtson a böjtje eme elhamarkodott döntésének és (majdnem) mindent kezdhessen elölről.<br /> Lehetne persze várni, hogy hogy hátha összeszedi még néhányuk magát, de az az igazság, hogy az a növény, ami közvetlenül a kiültetése után így megtépázódott, egyrészt minden erejét a regenerálódásra fordítja az elkövetkezendő időszakban, a növekedés helyett, ráadásul a sérült levelek fogékonyabbak lesznek a gomba- és egyéb betegségekre is.<br />Nem nagyon van más választás, mint hogy elbúcsúzunk a sérült palántáktól és újra telepítjük az ágyásokat, erősen reménykedve abban, hogy a következő vihar csak azután érkezik majd, miután volt idejük kellőképpen megerősödniük.<br />Bármennyire is nem tartom szépnek, ilyenkor valamennyire azért megértem a fóliasátrak rajongóit, mint afféle kísérletet arra, hogy az ember kiküszöbölje a természet kellemetlen meglepetéseit a konyhakertjéből.</p>rich