<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Városi farm</provider_name><provider_url>https://varosifarm.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Horsolya</author_name><author_url>https://varosifarm.cafeblog.hu/author/horsolya/</author_url><title>Szeptember 12-e egy sötét nap</title><html>&lt;p&gt;Persze nem azért mert szeptember 12-én nem sütött volna még ragyogóan nap, már egészen kora reggel (5 óra 56 perckor) is, amikor a tyúkokkal való előzetes egyeztetésünknek megfelelően (ráadásul a baráti körben elejtett eléggé nagy sugarú beharangozás alapján) várakozással nyitottam ki a tyúkól ajtaját. Történt ez azért mert mindenféle tudományos becslés, szakirodalmi meghatározás mentén (mínusz 2-4 hét, hátha!!!) ezt a napot tűztük ki (a tyúkokkal előzetesen egyeztetve) &lt;strong&gt;AZ ELSŐ TOJÁS NAPJA&lt;/strong&gt;-nak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Gondolom a cím alapján már mindenki sejti, hogy milyen látvány fogadott. Aki egy kicsit nehezebben tudja maga elé képzelni, segítek. Hát egy ilyen:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/09/feszek01.jpg&quot; alt=&quot;feszek01.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Meg egy ilyen:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/09/feszek02.jpg&quot; alt=&quot;feszek02.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azt hiszem az eredmény jól kivehető (azaz hogy nem vehető ki) mindegyik képen.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem mintha ezek a drága jó tyúkok ingerszegény környezetben nevelkednének, s napról napra nem gondoskodnék a változatos táplálásukról és a szórakoztatásukról is, hogy ne unják el magukat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nézzük csak csupán az utóbbi napokat. Reggelire gondosan összeválogatott áztatott kenyérből, főtt (összemorzsolt) répából (természetesen sárga a likopin (karotin) szükséglet miatt), túróból (fehérje!) és darált magvakból álló keveréket kapnak, elegánsan feltálalva a kerámia etető táljukba. Na jó Panni kutya ha észreveszi, hogy mi folyik az ő háta mögött, időnként megjelenik a reggeli ceremónia közben és harsány ugatással fejezi ki a kerítésen túlról a nem tetszését tyúk ügyekben. De hát a tyúkok nem a hallásukról híresek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A reggeli szertartáshoz még hozzátartozik, hogy az udvaruk különböző pontján az alábbi ehető és egyben élvezetet jelentő dolgokat helyezem el nekik:&lt;/p&gt;
&lt;ul&gt;
&lt;li&gt;saláták (2 fej) nem túlságosan feldarabolva, hogy ők kapirgálhassák, húzkodhassák szét,&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;félbe vágott tökök, magos résszel felfelé, mert szeretik először oldalra fordított fejjel a magokat szemrevételezni, hogy aztán gyors mozdulattal egyenként kicsipegethessék őket.&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Természetesen a friss, tiszta ivóvíz az alapfelszereltség része.&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Ehhez jön még a délutáni órákban egy kis zöld&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;és hetente egyszer a lisztkukac különítmény.&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/09/tyukok_udvar.jpg&quot; alt=&quot;tyukok_udvar.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szóval így múlattuk az időt az itáliai csapattal és vártuk közösen a szeptember 12-ét. A közösen-ben természetesen az én drága barátaim foglaltatnak még bele, akik július óta rendkívűl türelmesen eleinte csak hetente egyszer kétszer, majd ahogyan a szeptember közeledett egyre sűrűbben ejtették el, csak úgy mellékesen a &quot;Ja és tojnak már a tyúkjaid?&quot; általuk költőinek szánt megjegyzést. Szeptemberben azonban fokozódott a várakozás és 11-én este még Dublinból is kaptam egy sms-t a sokat sejtető &quot;Na hogy vannak a tyúkjaid?&quot; kérdéssel.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ők, a tyúkok köszönik jól voltak és egyáltalán nem stresszelték magukat a közelgő majd immáron már a lejárt határidő miatt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/09/IMG_0714.jpg&quot; alt=&quot;IMG_0714.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;12-én aztán, miután be kellett vallanom a gyászos eredményt az egyik drága kollégám (úgy mellékesen állatorvos családból származik) a következőképpen ajánlotta fel segítségét, hogy a szomorú eredményen valamiképpen, de lehetőleg minél hatásosabban javítani lehessen:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&quot;Menjünk s vágjuk el valamelyiknek a torkát csak úgy miheztartás végett, annak amelyiknek a legnagyobb arca van!&quot; &quot;Aztán akkor már a többiek tudni fogják, hogy mi az elvárás.&quot;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&quot;De a kakasnak a legnagyobb az arca és abból csak egy darab van!&quot;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A pedagógiai érzékemre erősen támaszkodva sikerült még egy kis haladékot kialkudnom a baromfi udvarnak azzal a kéréssel, hogy tartsunk be valamiféle fokozatosságot pl. most elsőre részesítsük őket szigorú figyelmeztetésben és egyértelműen fogalmazzuk meg nekik az elvárásainkat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most indulok haza és a következő rajzot fogom jó erős szegekkel az ajtajukra  kiszögezni belülről:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/09/vagy.jpg&quot; alt=&quot;vagy.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Remélem ebből már érteni fognak!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>