<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Városi farm</provider_name><provider_url>https://varosifarm.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Horsolya</author_name><author_url>https://varosifarm.cafeblog.hu/author/horsolya/</author_url><title>Miért jó ülni a dugóban?</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A cím persze egy kissé túlzó, mert nem jó, de ha már mégis muszáj, akkor én két dolgot is tudok, amiért mégis. Ebből azonban csak az egyik áll kapcsolatban a növényekkel, ezért most csak ezt szeretném megosztani ;)&lt;br /&gt;&lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/IMG_0110.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;238&quot; height=&quot;179&quot; /&gt;Minden város tele van érdekes fákkal, bokrokkal, virágokkal az utak mentén, előkertekben, parkokban, jól és kevésbé jól sikerült virágtartó költeményekben, újabban a körforgalmak közepén elhelyezett „kúpokban és púpokban”, amiket sokszor talán már megszokásból már észre sem veszünk.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Több személyes kedvencem is van Fehérváron, az említett helyeken, amiket az évek során fedeztem fel és a reggeli dugó éppen a megfelelő alkalom, hogy rájuk pillantsak, megvannak-e még, mennyit nőttek, fejlődtek az eltelt idő alatt. Nem beszélve arról, hogy mindegyiknél van egy olyan pillanat, amikor a láthatatlan zöld növényből hirtelen feltűnő színes pillangó lesz, vagy mert kivirágzik vagy mert éppen ő a leggyorsabb a tavaszi, ki zöldül ki hamarabb versenyben? és persze általában ez az a pillanat, amikor az ember fel szokta magának fedezni őket. &lt;br /&gt;Vegyünk rögtön egy példát: az egyik legkedvesebb növényemet reggelente, a Várkörúti dugóban ülve szoktam szemügyre venni, amikor lépésről lépésre komótosan araszolgatok a bírósági lámpás kereszteződés felé és kellőképpen barátságos hangulatban révén, kiengedem a megállóból kikanyarodni vágyó, orrát enyhe agresszivitással amúgy is az ő kis sávjából kidugdosó csuklósbuszt. Minden tavasszal ez az a pillanat, amikor a jobboldalon &lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/csaszarfa.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;megpillantom egy szép májusi reggelen, teljes tavaszi pompájában, a feltűnő lila virágokkal borított fát.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Számomra mindig lenyűgöző, amikor növények, olyan helyen dacolnak azzal, hogy életterük a könyvekben hosszasan leírt igényeiknek merőben ellentmond, mintha véletlenül pottyantak volna oda, és nőnek meg hatalmasra, mint ez a fa itt. Egyedül álldogál egy lebetonozott, parkolódnak használt udvarban, az ágait, mivel túl terebélyesek, minden évben kíméletlenül visszavágják, talán más évszakban fel sem tűnne senkinek, de májusban a tavaszi fagyok után, gyönyörűséges virágfüzéreket növeszt, hogy felhívja magára a dugóban unatkozó autós figyelmét. Császárfának hívják, vagy latinul az elegáns &lt;em&gt;Paulownia tomentosa&lt;/em&gt; névre hallgat egyenesen őfelsége Anna Pavlovna hercegnő, I. Pál orosz cár lánya után. Nem rossz ugye? Egy valódi hercegnő minden reggel a Várkörúton és mindenki találkozhat vele, aki csak szeretne:)&lt;br /&gt; Ha még egy kis időt eltöltünk a Várkörúton, ugye nem biztos, hogy teljesen önkéntesen, de ez most mindegy is, a másik oldalon a Skála irányába is remek dolgokat fedezhetünk fel. Például a Wattay szobros parkban,  az előrelátó kertészeknek köszönhetően, akik direkt az autós kertbarátok kedvéért jó közel ültették őket az országúthoz, két remek kis Júdásfát &lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/judasfa.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;(&lt;em&gt;Cercis siliquastrum&lt;/em&gt;). Ők egy picivel szerényebbek kinézettel rendelkeznek, mint az előzőekben említett császárfa, viszont az az érdekességük, hogy pici kis pillangós, rózsaszínű virágaikat nem az ághegyükre hanem a törzsükre és az ágaik vastagabb részére sorakoztatják fel. Tényleg nagyon érdekes, és ha két kedves autós társunkat előzékenyen beengedjük magunk elé, békésen megfigyelhetjük őket (sajnos a képemen már levirágoztak, de sebaj lesz rá időnk jövő márciusban is:)).&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Gondolom mindenki szerelembe esett már a tulipánfák vagy más nevükön magnóliák tavaszi látványával. Nekem legjobban az egyszerű változat tetszik, ami nem olyan feltűnő mint lilás rokona, a sok kis fehér csillag alakú virágocskáival. A neve is bűbájos: &lt;em&gt;Magnolia stellata&lt;/em&gt;, ami Csillagocskát jelent és csodálatos módon ebből is nő egy, közvetlenül a &lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/stellata.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;városkapunál, szorosan összebújva egy hatalmas tiszafával, amelyet jobb érzésű idegenvezetők a Watay szobrot célba véve meg is szoktak mutatni az ideérkező turistáknak. Ő, mármint a csillagocskás magnólia virágzik a legkorábban az eddig bemutatott csapatból, ezért tulajdonképpen márciustól májusig boldogan üldögélhetünk a reggeli és a délutáni dugóban a Várkörúton, mert igazán van mivel lekötni magunkat.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/lepenyfa1.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;Ne keseredjenek el azok sem, akik a másik oldalról közelítik meg reggelente a belvárost. Bár ez ősszel van, látható egy másik csodálatos dolog is, ha a változatosság kedvéért a Plaza felől közelítünk, persze csak lassanként, a lámpás kereszteződésen át az uszoda felé.  Két dolog kell ahhoz, hogy a látványban kellőképpen gyönyörködhessünk: az első, hogy az előttünk álló autó még véletlenül se tegye ki az indexét, hogy nekünk eszünkbe jusson kikerülve őt egyenesen továbbhaladni a zöld jelzésnél.  Így ugyan ott ragadunk a következő zöldig, azonban, ha a második feltétel is teljesül és a nap éppen átragyog a sárga leveleken, akkor abban a csodálatos szerencsében van részünk, hogy az egész évben észre sem vett, valljuk be nem is túl kellemes külsejű, tövises lepényfák (&lt;em&gt;Gleditsia triacanthos&lt;/em&gt;) éppen őszi aranysárga pompájukban ragyognak végig az országút mellett.  Még jó, hogy  úgy 7 óra 55 körül már ide is értünk és miután az utolsó pillanatban sikerült gyermekünket kis vitát követően, kihelyezni a járdaszélén legalább az egyik iskolatáskájával (utána persze kapjuk majd a telefonhívást 8.55-kor a következő szünetben (nagyobbaknál sms-t már az első óra alatt), hogy a tornacuccom a kocsiban maradt mit csináljak???), de most ez az a pillanat, amikor vége a reggeli gyomorgörcsnek és legalább 2 percig büntetlenül gyönyörködhetünk a gledícsiák őszi ragyogásában. (Utána úgyis ránk fognak dudálni, hogy Mi lesz már Édeske, nem látod, hogy zöld van??)&lt;br /&gt;Édesanyám, aki dísznövény kertészként végzett valaha, amikor apám megkérdezte tőle egy-egy növényről, hogy azt hogy hívják, általában a növények latin nevével válaszolt és utána mondta csak a magyart. Mire apám rendszerint ezt válaszolta: &lt;em&gt;Nem is tudtam, hogy tolmács kell ahhoz, hogy megtudjam egy francos növény nevét!&lt;/em&gt; &lt;br /&gt;Kezdetben bevallom, apámmal értettem egyet, mi a fenének kell felvágni azzal, hogy a növény latin nevét mondogatjuk a magyar helyett? Aztán, bár én nagyságrendekkel kevesebb növénynek tudom a teljes latin nevét mint az édesanyám, rájöttem, hogy ez az  a titkos nyelv, ami a növények értő rajongóinak igenis sokkal, de sokkal többet elárul mint a magyar.  Rögtön megmondja, hogy ki kivel található rokoni viszonyban, melyik népes család tagját tisztelhetjük a növényben, rácsodálkozhatunk, hogy jé ez annak a rokona?! Szóval újabban, hogy növényekről olvasok, szeretem tudni, hogy kinek mi a latin neve, még ha nem is jegyzem meg mindegyiket. Kicsit olyan ez, mint a kisherceg: ha tudom a nevét, ismerem. Figyelek rá, érdekel, hogy mi történik vele.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A következő fát, még akkor fedeztem fel, amikor ideköltöztem és sokat jártam vásárolni a Skála alsó szintjén található Kaiser’s áruházba. (Autóval: bekanyarodik, leparkol, parkoló automatát keres, huszast ad az előtte parkoló csövesnek, hogy a többi aprópénzért megvehesse a parkoló jegyet.) Ha mindezzel megvan az ember, akkor az épületet megkerülve, szintén a beton rengeteg közepén, ízléses négyzet alakú járólapokkal kirakott kis &lt;em&gt;nemistudomhogymineknevezzemben&lt;/em&gt;, kis négyzetnyi földbe beszorítva megláthatja az ott álló csodálatos birsalma fát. Ami először is lenyűgözött benne annak idején, hogy vajon ki lehetett, aki mindenféle egzotikus dísznövény helyett, vette a bátorságot és egy birsalmát ültetett a város közepére. Persze lehet, hogy magától telepedett be ide és vészelt át hosszú időszakot, amíg ilyen nagyra megnőtt. Sajnos nem tudom a pontos történetét, de aki látott már birsalmafát tudja, hogy talán első ránézésre nem a legcsábosabb, azonban nagyon is sok apró finom részletet fedezhetünk fel rajta, ha kellőképpen szemügyre vesszük. Szeretem például, hogy foltos a törzse, a levelei kerekek és enyhén szőrőskések, a hátoldalukon, a színükön fényes zöldek, a virágai pedig finom rózsaszínek, mintha pillangók ülnének az ágakon.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/birsalma.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;Azóta sajnos az a fa már nem él, de legnagyobb örömömre valaki egy új birsalmafát ültetett a helyére.&lt;br /&gt;Egyébként hasznos növényeket ültetni közparkokba vagy utak mellé, tőlünk nyugatabbra fekvő országokban már régóta trendi dolognak számít és az utóbbi időben, ha nem is hódít, de beszerénykedett a magyar „kertészeti kultúrába” is.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A mi kis városunkban például már láthatunk gyógy-és fűszernövényeket utcai és balkon &lt;img class=&quot; alignleft&quot; src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/balkon.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;ládákba kiültetve, sőt remek növénytársításban az egyik legszebb fehérvári parkban is. Ez a park azok jutalma (vagy kiváltsága?), akik a reggelt nem az autójuk és autóstársaik meghitt közelségétől körülvéve töltik, hanem gyalogosan szelik át a belvárost és a bazilika előtt kitérőt tesznek, hogy reggeli feltöltődésképpen gyorsan átvágjanak rajta. Zsályák (Salvia officinalis) (jé rokonságban állnak az árvacsalánokkal!!) és levendulák (Lavandula angustifolia) (ráadásul ő is egy rokon!) nyílanak az egyik sarokban, árnyékkedvelő évelők a másikban.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/park.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Van még ezen felül egy másik titkos kis meglepetés is a belvárosban, de nem a főutcán, viszont annak a közelében annyit elárulok! Fedezze fel mindenki maga, aki gyönyörködni szeretne benne!!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://varosifarm.cafeblog.hu/files/2012/05/rozsa.jpg&quot; alt=&quot;&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ja és járjon vagy  üldögéljen az autójában nyitott szemmel és csodálkozzon rá egy-egy fára, virágra vagy jól sikerült park részletre mert érdemes:)))&lt;br /&gt; &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>