Másodvetés kérdései

• Horsolya
• 2016. július 29. péntek

Ha a lelkesedésünk tavasz óta töretlen és a nyár második felét is, egy jó kis tengerparti nyaralás helyett feltétlenül kertészkedéssel szeretnénk tölteni, nos akkor törhetjük a fejünket a másodvetéseken. 

Hova, mit, hogyan? kérdésre nem könnyű válaszolni, vannak persze a szabályok, van a megérzés, a tapasztalat és az időjárás, ami ugyebár kiszámíthatatlan.

Az új magoncok kikelésének (és kertészüknek egyaránt) a legnehezebb időszak, ha forró, száraz július vége, augusztus eleje jön, mert azt egyikük sem fogja szeretni. De ha valamennyire árnyékos a kertünk, nem az egész időszakban éri a tűző nap és tudunk öntözni, akkor azért jól is alakulhat a dolog. Ha nem ilyen és biztosra akarunk menni, akkor inkább várjuk meg azt a bizonyos tűzijátékot, amikor az idő biztosan elromlik és utána próbálkozzunk másodvetésekkel. Addig is készítsük elő a talajt és az ágyásokat. Amik még egy augusztus közepi vetéssel is bejönnek és szépen fognak az ősz folyamán teremni: a cékla, a spenót, a saláta félék, a retek, és az egzotikusabbaknak a pak choi.

Vetés után, ha már látszanak a sorok, mulccsal (pl. vágott fűvel) takarjuk a talajt. Éppen most hallottam egy helyes kis mondást Tulln-ban a biokertben, amit mindenkinek érdemes megfogadnia: Der Boden mag nicht den Himmel sehen! azaz a talaj nem szereti az eget nézni. És ez így is van. A mulcs fantasztikus dolog! Egyszerre növeli a talaj-szerves anyag tartalmat, bent tartja a nedvességet, védi a talajlakókat a túlhevüléstől, és ami még külön öröm, hogy akadályozza a földibolhák szaporodását. Ezek azok, amik előszeretettel rágják meg az éppen kikelt magvetéseink első leveleit. Egyszóval a mulcs maga a csoda, de tényleg!

 

A mostani meleg-csapadékos, egy-két napra akár hűvösebb idő persze arra csalogat, hogy legyünk merészebbek és vessünk bátran olyan dolgokat is, amiket előtte még soha. Nos nálam ez egy újabb adag cukkini lett, amit már jó két hete elvetettem és mostanra helyes kis növénykék lettek. Meglátjuk mi lesz belőle;)

Vannak ennél nagyobb klasszikusok is, amivel érdemes még próbálkozni pl. ha van még hely a mélyhűtőben, akkor a zöldbabbal mindenképpen (de azzal ne várjunk akkor augusztusig!) és azok a káposzta félék pl. kelbimbó (ha találunk palántát, azt ültessünk!) vagy a nálunk még kevésbé ismert és népszerű leveles kel-félék, amelyek egészen a keményebb fagyokig fognak majd teremni a kertünkben.

Az idei újdonság, amit mindenképpen ki szerettem volna már próbálni az a tarlórépa. Ez is egy klasszikus, hiszem ahogyan a neve is mutatja, aratás után régebben is vetették, elsősorban állati eledelnek, de azóta felfedezte magának az ember is:) és boldogan televetetett vele két hosszú ágyást. Erős a gyanúm, hogy ősszel mindenki ki fogja próbálni a tarlórépa-gasztro remekeit, ha szeretné, ha nem.

 Akinek kisebb a kertje és hely gondjai vannak, a mostani nedves-párás időjárás annak is segít. Eljön az a pillanat, amikor nem érdemes már tovább szeretgetni az agyon lisztharmatosodott tök- és uborka növényeinket, hanem bátran ki lehet húzkodni és a helyükre másodveteményezni.

 

 

Még egy utolsó jó tanács! A talajt ugyanúgy érdemes gondozni-szeretgetni mint tavasszal, mielőtt vetni kezdenénk, azaz ha fellazítjuk, komposztált trágyával gazdagon megszórjuk és csak utána vetünk bele, azt minden növény meg fogja hálálni.

Feladat még erre az időszakra:

• magokat gyűjteni, és szép száraz, levegős helyre, lehetőleg papír zacskóba vagy dobozba (feliratozva!) eltenni őket, gondolva a jövőre
• visszavágni az elvirágzott, megnyúlott évelőket, (a levágott részeket komposztálni), ugyanis lesz még idejük szép új hajtásokkal megörvendeztetni bennünket októberig.