Szeretek meglévő anyagokat, tárgyakat, itt-ott heverő, másnak már értéktelen dolgokat felhasználni a kertépítésénél. Kicsit olyan mint a kirakósba beilleszteni az odaillő részletet, megtalálni a haszontalannak tűnő építőanyag-maradékok és a tárgyak funkcióját és helyét.
Itt is mint mindig igaz az aranyszabály: a kevesebb több! Nem jó, ha túl sokféle céltalan “dísz”tárggyal zsúfoljuk tele a kertünket, jó ha van benne következetesség, például ugyanaz az anyag vagy szín többször is feltűnik a kertben. Nekem az a szép, aminek van valami funkciója is, nem szeretem amikor használati tárgyakat csak úgy “kiállítanak” dísznek a kert közepén, muskátlis cseréppel vagy anélkül mint a kerti törpét.
Szerencsére az új kertemben sokféle anyagot tudtam hasznosítani, íme néhány a kedvenceim közül:
Rovarhotel: Találtam egy régi kamrapolcot, ami meglehetősen szúvas volt, így ki kellett hoznom a házból. Ránéztem és beugrott, micsoda rovarhotel lehetne belőle!!! És íme. Még nincsen teljesen kész, egyelőre csak gyűjtögetem azokat az anyagokat, amelyek réseibe szívesen beköltöznének a rovarok. A farönkökre fúrok még lyukakat, ha lesz rá majd időm.
Babpiramis: Kihinné, hogy ezek a babkarók, valójában a belvárosban karácsonyfa installációk voltak előző életükben, míg egy kedves virágkötő barátomtól, “Milyen klassz babkaróid vannak az udvar végében!” felkiáltással el nem kértem. Most is a kertem fókuszpontjai, de ha a futóbabok teljesen birtokba veszik, igazán látványos zöld gúlákká alakulnak át majd. Mivel egy kert meglehetősen vízszintes, nagyon feldobja a látványt, ha vannak benne függőleges, kiemelkedő részek.
Madáritató: Nincsen madárbarát kert itatóhely nélkül. Találtam egy régi kővályút, a kerti csap alá tettem, így vízzel telve, folyamatosan várja a szomjas kis látogatókat. A régi kút vízhúzó vödrét a garázs mélyéről kotortam elő, nem állandó dizájn elem, csak alkalmi. Egy csokor virágnak kotortam elő, szépen virított benne egy ideig.
Komposztáló: Van az úgy is, hogy amit felhasználunk a kertben, nem feltétlenül a szó esztétikai értelmében szép, van amikor csak jó, funkcionális és ötletes. Amire ez esetben gondolok, az a háttérben látható bejárati ajtókból készült komposztáló.
Egy barátommal építettük úgy, hogy a vastag kapuoszlopokat leástuk és hozzájuk rögzítettük az ajtólapokat. Az egyik vége és a másik oldala a kerítés, a negyedik oldala egyszerűen a bejárata lett. A komposztálóm így kellően tágas lett, egy darabig mindent elnyel majd, de bőven van benne helyen, hogy a talicskát kiborítsam vagy hogy majd vasvillával átforgassam az egész kupacot.
Na és a +1 ötlet 😉
Azért ez nem a legfőbb büszkeségem:)) de nem tudtam ellenállni neki. Összesen 9 darab mindenféle színű és nagyságú zsírosbödönt találtam a házban és a melléképületekben. Begyűjtöttem és felsorakoztattam őket a garázsajtó elé, szigorúan növekvő sorrendben és hirtelen olyanok lettek, mint a csípőre tett kézzel beszélgető falusi asszonyok. Aztán kerestem nekik egy nem túl feltűnő helyet, kilyukasztottam az aljukat, megtöltöttem laza, homokos, tápanyagdús földdel és ettől fogva egy-egy rebarbara kalappal a fejükön beszélgetnek, éppen a komposztálóm előtt:)))
