Nincs is inspirálóbb annál, mikor újabb és újabb lelkes leendő tyúktulajdonosok kezdenek a családjuk agyára menni az ötlettel és a fül rágással: TYÚKOT SZERETNÉK TARTANI! Íme az eddigi tapasztalatok:
1. Hová?
Nálam a tyúkok akkor a legboldogabbak, ha kedvükre bújdokolhatnak a saját kis dzsungelükben, amit az eredeti, ugyan két nagy fával árnyékolt, de mégis csak kopasznak tűnő udvarukhoz csaptam hozzá. Ez egy bokros, csalitos terület, hasonló az eredeti, bozótos, parlagi tyúkos:) élőhelyükhöz, valószínűleg ezért is szeretik olyan nagyon.
De muszáj azt is elmondanom: először igenis tartottam tőle, hogy
a) ha egyszer átmennek a régi udvarukból ebbe a bokrosba, nem találnak majd vissza este a házukba, vagy
b) annyira megszeretik a dzsungel életet, hogy nem is akarnak többé visszatérni a civilizációba.
A jó hír, hogy a tyúkok a szokások és az ösztönök rabjai így minden szürkületkor egymás sarkában taposva gyalogolnak fel a létrán az ólba, fel egyenesen a legmagasabb rúdra. (Mindenki erre az egyre szeretne feljutni, ez rangsor kérdése, aki nem fér fel, az nincsen benne a bandában).
Egyszóval a tyúkudvar lehetőleg egy elkerített rész legyen, jellemzően árnyékos, de némi napos hellyel, ahol kitűnően lehet nyáron napozni és porfürdőt venni a finom, száraz homokban. Ha vannak bokros, vadregényes részek az udvarunkon, bátran csapjuk hozzá azt is, így olyan lesz ez a tyúkjainknak, mint egy egzotikus, egész éven át tartó nyaralás.
Még egy jó tippem a hellyel kapcsolatban: ha van egy kutyusunk és meg tudunk állapodni vele egy rendszeres, de nem túl tyúkijesztősen intenzív járőrözésben, akkor kifejezetten hasznos a menyétek és egyéb vérszívók távol tartására, ha hagyjuk, hogy az eb körbejárhassa-rohanhassa időnként a tyúkok fenség területét. Elárulom, hogy egy kis idő elteltével a tyúkok, csak kifejezetten az érdek- barátság miatt színlelnek némi ijedtséget a kerítés mentén elviharzó kutya láttán.
2. Mekkora kerítés?
Kezdetben a kerítés fétisem azt mondatta velem, hogy legalább 190 magas drót kell (de inkább 210), nehogy szanaszét repüljenek a tyúkok.
A rossz hír, hogy a tyúk (tisztelet a túlnemesített kivételeknek) meglepően sportos jószág és ha rákészül (vagy rákészítik), átrepül bármilyen kerítést. A saját bőrömön tanultam meg, hogy vannak bizony vad, ideges tyúkok (pl. az itáliaiak kimondottan ilyenek) amelyek a legkisebb hirtelen mozdulattól is pánikba esnek és fejveszett repdesésbe kezdenek, hogy aztán pillanatok alatt a szomszédban landoljanak. Jó, ha megszokjuk, hogy nyugodt mozdulatokkal közlekedjünk a tyúkok között és ne keltsünk közöttük mondjuk a kutyus lelkes, hathatós segítségével a kerítésen kívülről, pánikot. Ha erre figyelünk, akkor szerintem egy jelzés értékű kerítés is elegendő, nem a magasság miatt hanem a jó szokás jogán maradnak mögötte a tyúkok.
3. Milyen házikó?
Megmondom őszintén, hogy ez volt az a kérdés, amin a legtöbbet gondolkodtam/olvasgattam. Nagyon sok megoldás (olcsóbb és drágább) meglé
vő adottságok vagy teljesen új, is elképzelhető, de amiket én fontosnak tartok,mert mindegyik egytől-egyig bevált:
– Lehetőleg álljon lábakon, mert így a tyúkok nappal pl. az eső elől be tudnak húzódni alá, és a létrán felgyaloglással ill. benne a rúdra felüléssel azt a természetes hajlandóságukat erősítjük, hogy ők szürkületkor a természetes közegükben a fák alsó ágaira ülnének fel és ott töltenék az éjszakát.
– Legyen könnyen tisztítható! Sajnos a tyúkok nem szobatiszták:(( Sőt egyenesen mesterei annak, hogy a legképtelenebb helyeket is bepiszkolják. Nálam két oldalon is vannak a tyúkház oldalán lenyitható ajtók a padozattal egy vonalban, így a padlóra leterített (egyébként egyszer már felhasznált) karton dobozpapírt egy mozdulattal ki tudom húzni, amikor a tyúkhalmok összegyűlnek rajta, és a papírral együtt komposztálni tudom az egész rakományt.
– Hány tojórekesz legyen? Majdnem mindegy, ugyanis a tyúkok csakis ugyanabba a rekeszbe tojnak. Abba, amelyikbe aznap az első tojik. Utána következetesen mindegyikük ugyanide… Leírhatatlan a látvány amikor egyszerre legalább hárman préselődnek be a rekeszbe: egy alul, egy középen és egy a legtetején. De naná, hogy akkor sem fog egyikük sem egy másik rekeszbe beülni, ha ott vannak a többiek is.
4. Bírják-e a tyúkok a hideget?
Igen, bár a régi falusiak nyilván nem véletlenül tapasztották a tehénistálló mellé a tyúkólat, de a tyúkok alapvetően bírják a telet. Ősz végén egyszer vedlenek és szép fényes, tömött, pihe-puha tollazatot növesztenek, amit fel is tudnak fújni, és levegővel szigetelni magukat, ha ez szükségessé válik.
Éltem legnagyobb rémtette volt, amikor csupa jószándéktól vezérelve, leszigeteltem a tyúkól oldalát, mivel az enyém tulajdonképpen egy igencsak jószellőzésű falécekből készült óriás doboz. Egy-két év leforgásával vérszívó atkák hadseregei szaporodtak el a szigetelés alatt, amik remekül átteleltek és nyáron halálra kínozták a tyúkokat. Szóval, ha bármiféle szigetelést akarunk, akkor csakis kívülről és átmenetit! (pl. kukorica kévékkel vagy bálákkal körbetámasztani az ólat), de alapvetően nem szükséges.
A tyúktársaság hóhoz való (v)iszony szempontjából eléggé megosztott. Először is évről-évre képesek döbbenettel fogadni a tényt, hogy a hó az bizony létezik. Az évnek azon a bizonyos napján, amikor az udvaruk fehérbe borul, kis fejüket zavartan forgatják jobbra-balra majd balra és jobbra, összetorlódva a nyitott ajtóban, de egyiküknek sem akaródzik kimerészkedni a mindent beborító, fehér izébe. Aztán néhányan felbátorodnak az érkező reggeli meghitt hangjaira, de vannak akik hosszasan tartják magukat az elhatározáshoz, hogy a hó az bizony nem a tyúknak való.
A téli tyúktartásnak egyetlen és legnagyobb kellemetlensége, hogy a vizük, ha kint hagyjuk, minden reggelre befagy. Télen én nem is töltöm teli a nagy itatót, hanem inkább többször viszek ki nekik kisebb tálban vizet, mert fontos, hogy kedvükre ihassanak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: