Gondoltam szólok, hogy elkezdődött!

• Horsolya
• 2015. március 2. hétfő

Ha valaki azt gondolja, hogy a téli pufi dzseki és a kertészkedés nem passzolnak egymáshoz, nos bizton állítom, hogy téved. A február végi enyhület kimondottan alkalmas arra, hogy először ebben a bizonyosban, nyakig felöltözve, majd esetleg később óvatosan kibújva belőle, hozzákezdjünk a kertészkedéshez.

Én egy könnyű kis komposzt átrakással nyitottam az idényt, mondhatni, mára már hagyományosan. Ami abból áll, hogy leszedtem a komposztáló mozgatható oldalát és nem sokkal a régi mellé, egy, az idei komposztálásra előkészített területre elkezdtem átrakodni a komposzthalom tetején egyelőre még szinte épségben fellelhető zöld hulladékot. Minél lejjebb értem, annál biztosabb voltam benne, hogy ennek a könnyű bemelegítésnek indult villázásnak több eredménye is lesz:

•   Mindjárt le fogom venni az amúgy sem túlságosan tájba illő, élénk  narancssárga pufi dzsekimet,
•  holnapra várhatóan sajgó izomlázam lesz, minden izmomban, ami a villázásban részt vesz (és abban is, ami csak az említettek közelében helyezkedik el)

de,

• remek, morzsolódó, sötét színű komposztot találok a halom alján, ami minden fáradtságot megér.

 

Íme, itt látható az eredmény:

 A következő dolog, amit éppen a mostani hétvégén tettem, hogy a már  említett komposzttal és ősszel istállótrágyával vastagon megszórt ágyások  tetejét könnyedén átforgattam (nem ásóval!, nehogy feleslegesen  megbolygassam a szépen, réteges rendben kialakult talajéletet!) és  elvetettem a magokat, amelyekből azok a finom, kora tavaszi zöldségek  bújnak elő, mint a saláta (madárbegy és egy vörös keverék) a spenót, a  retek és korai borsó. Tényleg nem kell félni a korai vetéstől, mert ezek a  növények a kisebb hideget remekül bírják és ha nem jön tartós fagy a  frissen kikelt, zsenge növényekre, akkor korán termőre fordulnak és  hamarosan örülhetünk a friss leveleknek majd később a finom borsónak. Utána pedig bátran palántázhatunk majd a helyükre.

 A harmadik évre tényleg elértem, amiről eddig csak áhítattal olvastam a biokönyvekben. A kertem földje szerves anyagban rendkívül gazdag, nincsen szükség erőteljes ásásra és egyéb agresszív módszerekre  talaj fellazításához, szinte azonnal lehet vetni bele, éppen csak hogy az itt-ott kinőtt tyúkhúrokat kell kihúzkodnom (a tyúklányok legnagyobb örömére). Íme a bizonyíték arra, hogy a tavaszi kertészkedésnek nem feltétlenül kell forgatással, talajfertőtlenítéssel és műtrágyázással kezdődnie.

 Nem tudom, hogy másoknak is feltűnt-e, hogy az angol kertes filmekben milyen  magától értetődő természetességgel kertészkednek a szakadó esőben is a lelkes  kertészek: az üvegházaikban. Nos, tavaly óta én is rendelkezem eggyel.Viszont  rájöttem arra, hogy a természetet és a palánták növekedését nem érdemes siettetni.  Május közepénél előbb kockázattal jár, bárminemű palántát a szabad földbe  kiültetni.  Igen, részben ama bizonyos, nem túl kertbarát szentek miatt. Ha májustól  visszaszámolunk, akkor pedig március második harmada előtt nem érdemes elvetni  a palántának valót az üvegházban, mert ha a növényke túl korán kikel, pillanatok  alatt felnyurgul és csak a gond lesz vele a kiültetésnél. Így akkor is ha rossz az idő,  elkezdtem az üvegház és az ültető ládák előkészítését, jut ide is komposzt bőven.  Aztán hajrá, persze, hogy alig bírom kivárni már a március végét a vetésig!