A szeptember ennél jobban nem is kezdődhetett volna, a világ legkitartóbb kotlós tyúkja végre felhagyott a vég nélküli próbálkozásokkal és 2 és fél hónap (10 hét!) után belátta: ez nem fog sikerülni, így visszatért a tisztességes tyúkhajadonok nyugodt életmódjához.
Éppen a kerítésen kívülről élveztem Pannikával az idilli látványt, amit a békésen kapirgáló tyúkok nyújtottak, amikor valami furcsára lettem figyelmes. Az egyik szürkén valami megváltozott, eddig mintha nem így nézett volna ki?
Fejtől farokig furcsa dolgok tűntek fel rajta: a nyakán az eddigi egyenletes, szépen simuló tollak helyett rövidebb, hosszabb össze-vissza álló tollak meredeztek és ami a legbizarabb volt, mintha teljesen eltűntek volna a farktollai. Vagy lehet, hogy nem is voltak neki?
Remélve, hogy csak biztosan csak elszoktam a látványuktól és képzelődöm, próbáltam összehasonlító desing elemzést végezni közöttük.
Ennek módszertani leírása a következő: miközben az egyre türelmetlenebbé váló kutya egyenletesen növekvő hangerővel ugat melletted, megpróbálod a kinézett egyedet az egyik szemeddel folyamatosan figyelemmel kísérve más hasonló egyedekkel összevetni és megnyugodni, nincsen is rajta semmi különleges.
És ha mindez még nem lett volna elég a megerősítéshez, a kifutójuk sarkában mindenfelé hanyagul szétdobált tollak hevertek szerte szét, sokkal nagyobb bőségben mint az addig megszokott volt.
A rögtönzött vizsgálat eredményeképpen nem volt más választásom mint be kellett látnom: megérkezett az új őszi kollekció és az olasz csajok mint amolyan született divatőrültek, ezt azonnal magukénak is érezték.
Tehát az új őszi trend az idén az Ipoly street-en:
trópusi-jun