Igazából tudtam, hogy a novemberi tavasz után előbb utóbb el fog jönni az igazi tél és a hideg. Sőt a mínuszok és a fagy is! Természetesen a körülöttem élő tyúk szak- és kevésbé-értők közötti közvélemény kutatásom miszerint a tyúkok hogyan vészelik át a telet, a szokásos eredményt hozta: a “nem kell túl aggódni a dolgot, miért szerinted a parasztok…”-tól egészen a “helyedben már régen beszereztem volna egy tudod olyan gázmelegítőt, ami az éttermek teraszán is van”-ig, megannyi hasznos tanácsot kaptam tőlük.
Sebaj majd megmondja a tutit szakirodalom vagy az internet! A hagyományos tyúktartásról szóló remek könyvemben az alábbiakat szögezték le: a parasztudvarban a tyúkólat a nagyobb állatok istállójával építették egybe és télen ezek melege fűtötte a tyúkokat is. Hát nekem teheneim azok végképp nincsenek…(egyelőre…még:)) A másik nem túl biztató dolgot a tyúkfajták és tartásuk c. klasszikus sugallja, miszerint a tyúk eredetileg Indiából származik, ahol mint tudjuk jórészt meleg van. A következő mondat már reményt keltőbb: mintegy 4-5000 éve domesztikálták őket és azóta gyakorlatilag “világpolgárokká” váltak. Nos ebből ha csak 1-1500-at Szibériában töltöttek mielőtt Itáliába költöztek volna… akkor nagy baj nem lehet.
Azért szó se róla izgulok, pedig azt hiszem mindent megtettem a téli felkészülésük érdekében:
- Leszigeteltem belülről a tyúkólat.
- Egy nagy rakás szalmát helyeztem el benne, gondoltam hátha a hidegben belefúrják magukat.
- Tegnap még világosban erősen megfigyeltem őket, hogy nem fáznak-e feltűnően?
Nos a szigetelés remélhetőleg működik, ezen felül nem kívánnak szakítani a szokásukkal és továbbra is a legfelső rúdon alszanak, (bár mintha egy kicsit jobban összebújnának) Ennek megfelelően a szalmakupacba nem bújnak be viszont egy elegáns fészket építettek a közepébe és ma már abban találtam a tojásokat. Rejtély hogyan csinálják, bár gyakorolhatták azért néhány ezer éven keresztül:)) A fázás pedig egyáltalán nem látszik rajtuk, úgy tűnik mintha őket egyáltalán nem zavarná a hideg. Emellett rájöttem, hogy a téli tyúktartásnak két nagyon-nagyon fontos eszköze van. Az egyik az erős akarat: ha már belefogtam, csak nem most fogom bedobni a törölközőt!!!
A másik pedig az Iphone Flashlight. Rendkívül komfortos megoldás, mikor az ember a délutáni sötétben hazaérkezik, észbe kap, hogy bezárja az óljukban a tyúkokat, benyúl a zsebébe és a világítás funkciót bekapcsolva a sötétben botorkálás helyett határozottan hátramegy és a flashlight fénye mellett megoldja a dolgot.
Szóval a csajok köszönik, jól vannak, a közérzetük és az étvágyuk is remek. Viszonyunk is rendezettnek mondható, főleg ha nem Pannikával érkezem és biztosan látják, hogy valami ennivalót hoztam. Ilyenkor visszafogott eleganciával közelítenek és finoman a kellő távolságot tartva hagyják, hogy szervírozzam nekik. Óvatosan kicsit közelebb jönnek és úgy tesznek mintha nagyon csodálkoznának. Jééé, már megint hozott ez a jó asszony nekünk valamit!!! Ilyenkor ide-oda forgatják fejüket és egymás között sietve megbeszélik, hogy ki lesz a soros az előevésben. Ez egészen addig működik ez míg az első felderítő enni nem kezd, és ha ekkor sem történik semmilyen rendkívüli esemény, akkor hirtelen mindegyik megrohamozza a reggelit.
A vízbefagyás ellen pedig megfogadtam az egyik barátnőm tanácsát és langyos vízzel próbálok felülkerekedni a fizika törvényein (naná hogy ez is a falun, amikor….gyűjtemény egyik bölcs darabja).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: