Bemelegítés nélkül

A februári kertészkedést a lelkem mélyén egyfajta bónusznak tekintem, aminek mindenféle kötelezettség nélkül, felhőtlenül lehet örülni, mert vagy bejön vagy nem. Összehasonlítva példának okáért a májusival, amikor ez ember lányát már egyfajta belső kényszer űzi, hogy gyerünk-gyerünk ültessünk, kapáljunk, gazoljunk, öntözzünk,  mert nyakunkon a kertszezon.

Szóval a februári nálam rendszerint úgy indul, hogy csak kinézek egy kicsit hátra…aztán megérzem azt a bizonyos “tavasz szagot” és azonnal kint ragadok. 

Most is ez történt szóról-szóra. Először csak körülnéztem egy kicsit a kertben, aztán szedtem egy kis tyúkhúrt a tyúkoknak. Kapával. Aztán arra gondoltam, hogy na jó, annyival is előrébb vagyok, ha kitakarítom az üvegházat, kihordom a régi földet és előkészítem polcokat meg az ültető ládákat. És még összekeverem a palántaföldet a most hozott alginittal. De akkor talán tehetnék már hozzá egy kis komposztot is. Végül is a tavalyi komposzt halmot téli dzsekiben is át lehet forgatni. Nem kell ahhoz feltétlenül 20 fok meleg. Kardio vasvillával: hát-has-bicepsz.

Átraktam az egészet. Hihetetlen, hogy ez a hegy egy év alatt gyűlt össze!

Alig vártam, hogy leérjek az aljára. A kincs, a csodás érett komposzt az ott van, legislegalul.  Csináltam belőle egy szép, nagy halmot a palántáknak, a maradékot pedig kihordtam az ágyásokra, a kertbe.

 A palánták nevelése az üvegházamban, nem fűthető révén, csak március második felében kezdődik. Szeretem ezt az időzítést, a család összes tagja már pont megunja a korai salátákat, spenótot, borsót, én meg a szedést, mire ki lehet ültetni a helyükre az új zöld növényeket május közepén. Ha mégis lecsapnának a fagyosok, akkor még marad is egy adag palánta a következő, második körre.

Biztos, hogy összességében nem jó, hogy ilyen rövidek lettek a telek, de így nem kell félnünk egy korai kert-kísérlettől. Ha lesz még tartós  márciusi fagy, akkor sajnos kifagy, de ha nem, akkor zöldellni fog a korán vetett saláta, rukkola, spenót és borsó.

Így aztán ez lett a hétvége eredménye: kézzel és kapával frissen elmorzsolt tavasz-szagú ágyások, elvetve több sor levélsaláta, korai borsó és spenót. 

No meg a sok friss zöldtől és cserebogár pajortól mosolygó tyúkok.

Szólhatna már végre nekik is valaki, hogy itt a TAVASZ! (Akár lehetne újra tojni is!)